Néhány hónapja találtam egy gyönyörű és nagy kínálattal rendelkező ékszershopot, ahol swarovski ékszereket is árulnak. Sokáig szemeztem az ékszerekkel, hiszen kiváló az áruk, még a háztartásbeli asszonyok számára is megfizethető, ráadásul nagyon csecsék is emellett. Egyáltalán nem olyanok, mint azok az ékszerek, amiket mondjuk a húsvéti bazárokban árulnak: ezek minőségi gyöngyök, gyémántkövek, időtállóak, nem lesznek rozsdásak és nem fognak szétszakadni néhány napon belül.

A probléma csak az volt, hogy a férjemmel mi mindent megbeszélünk. Mindent, nem csak az anyagi dolgokat, de azokat is pontról pontra meg szoktuk beszélni úgy, hogy ő az, aki a pénzt keresi. Igazából nagyon korrekten viselkedett mindig ilyen szempontból, nem nézett le, amiért otthon voltam a gyerekekkel, munkamegosztásnak gondolta. A kinézett swarovski nyakláncot viszont, egy piros, csepp alakú gyémánt nyakláncot szinte agresszívan utasította vissza.

Azt mondta, nem nekem való az ilyen ékszer, túl csillogó amúgy is, ráadásul nem erre akarja költeni a pénzét: meg egyébként is, hová venném én ezt fel? Takarításhoz? Amikor a gyerekeket öltöztetem? A játszótéren akarok vele villogni a fiatal apukák előtt?

Ilyeneket böfögött fel nekem, hát olyan ideges lettem, nem is beszélgettem vele utána napokig. Igazából eddig sosem hozta fel ezt, nem kellett bélyegként a homlokomon hordanom a tényt, hogy én a gyerekekkel vagyok otthon – magam néha panaszkodtam neki, hogy unatkozom, hogy úgy érzem, hogy az életem egyre szürkébb és unalmasabb, hogy a gyerekekkel beszélgetek csak, hogy ő is mindig olyan későn ér haza, így alig beszélgetek velem egykorúakkal. És egyébként is nagyon régen romantikáztunk már, legalább egy éve nem mentünk el semmilyen nyaralásra… Ilyenkor csak megcirógatta az arcom, hogy nemsoká elég nagyon lesznek a gyerekek, óvodáskorban már máshogy mennek a dolgok. Szerettem volna én is dolgozni – annak ellenére, hogy eddig a pontig (a swarovski nyaklánc esetéig) sosem éreztem a férjemtől való anyagi függést ilyen erősen, tényleg munkát akartam, tényleg vágytam egy viszonylagosan önálló életmódra. Egy kis térre az életemben, amely nem róluk: Laciról és a gyerekekről szól.

Kissé feszültté vált a légkör köztünk a swarovski nyaklánc miatt. Ha nem találtam volna rá az ékszershopra, sosem jöttem volna rá talán arra, hogy a férjem irányít engem. Nem akartam, nem hagyhattam, hogy ez véglegessé váljon. Gyakrabban találkoztam a barátnőimmel. Ennyit tehettem. Nekik is megmutattam az ékszert, amelybe beleszerettem – és amelyről eldöntöttem, hogy az enyém lesz, akárhogy is, jövő hónaptól dolgozni fogok! Szóval elkezdtem részmunkaidős állások után keresgélni, Laci nem értette, minek erőltetem ezt, bőven jól éltünk a fizetéséből. Nem látta a problémámat. Kissé elszomorodtam ettől.

Mikor eljött a karácsony, a részmunkaidős állásomból szerzett pénzemet a gyerekekre költöttem… Vettem nekik új cipőt, minőségi ruhákat, kedves kis játékokat. Szerettem nekik megvenni ezeket. A szívem persze fájt a swarovski nyaklánc után, de nem bántam, mert a gyerekek voltak az életemnek legfényesebb ékkövei.

A férjem a kezembe nyomta a karácsonyfa előtt ülve az ajándékomat. Egy hatalmas doboz volt. Aztán a hatalmas dobozban egy még kisebb doboz. És így tovább. A dobozok alján egy ékszeres dobozt találtam, és egy kétszemélyes ajándékutalványt az Arany Oroszlán panzióba, amelyet addig még nem ismertem. (Persze nagyon jó volt a hétvége, amit itt töltöttünk! Volt szauna, habfürdőzés… Az ajándék ezen felének is nagyon örültem.)

Az ékszeres doboz láttán könnyes lett a szemem. Hát ezért lett a Laci ideges: már megvette nekem ajándékba a nyakláncot, amikor én megmutattam neki az ékszershopot. Hát mégsem az volt a probléma, hogy mindenképpen uralkodni akar rajtam ez a férfi. Aki a férjem. És mindennél jobban szeret engem.

Nagyon bántam a dolgokat, amiket róla gondoltam haragomban. Megértettem azt is, miért nem kardoskodott az ellen, hogy dolgozzak: nem akarja ő az én fejlődésemet akadályozni, erről szó sincs, sőt!

Mellettem áll mindenben. Csak jót akart. Azokat a sértéseket sem mondta komolyan, hiszen boldoggá akar tenni.

A nyakamba rakta a swarovski nyakláncot, és a tükör elé vezetett. Tökéletesen állt nekem.