Anyukám születésnapom alkalmával meglepett egy utazással Nepálba. Sosem voltam még ennyire messze Magyarországtól, ráadásul nem is láttam még ilyen közelről repülőt sem, szóval eléggé izgultam a kiruccanás miatt.

Már az utazás előtt jóval kiválasztottam, milyen ruhákat akarok majd vinni, tisztelettel akartam adózni a meglátogatott kultúrának, szerettem volna, ha látják rajtam odakint, hogy nem csak egy egyszerű turista vagyok, hanem olyasvalaki, aki fontosnak tartja mások hagyományainak megismerését.

Egy nepáli bolt oldaláról tájékozódtam itthon, amin minden fontos információt megtaláltam, amire csak szükségem lehetett. Megismerhettem különböző termékeket, amelyeken keresztül közvetlenebbül érezhettem, szinte a saját bőrömön a nepáli kultúrát és a környezetet. Már az oldal hangulatában is az tükröződött, amit odakint később tapasztaltam. A színek, az arany és a piros csodálatos harmóniája, és az áradó kegyelem, amely a termékekből sugárzott… egyszerűen elkábított.

Rendeltem is magamnak egy gépi hímzéssel készített pólót, ami egy nagyon színes, tarka mandalát ábrázolt, és egy hozzá illő lótuszos csukló malát.

Amikor végigmentem Magyarországon a nepáli bolttól rendelt cuccokban, úgy éreztem egy kicsit – pozitív értelemben –, kilógok az embertömegből. Egyedinek éreztem magam és különlegesnek ezekben a holmikban. Mindnek utána olvastam természetesen: egytől egyik kézzel készített, gondosan tervezett munka; ráadásul szinte kiült a tárgyakra a készítők személyisége, a munka iránti tisztelet és a hittől való letaglózottság.

Kicsit átszellemültem én is ettől, esténként sokáig babráltam a csuklómon a malát, egészen elalvásig. Anyukámat is sikerült fellelkesítenem, szóval rendeltünk a nepáli boltból egy másik pólót is, olyat, ami imazászlókat ábrázolt. Azon is elgondolkodtunk, hogy füstölőket is vegyünk-e tőlük, hogy az ottani élet illatát érezzük a szobánkban. Én végül egy Mahakala füstölőt választottam, ami leírása szerint nyugtató hatású, anyunak pedig a Zambala nevezetűt rendeltük meg, hozzá illő füstölő tartóval.

Nagyon jó illatuk volt, tényleg lehetett lazítani rendesen, mintha kicsit feloldódtak volna az izmaink, elengedtek a görcsök. Anya kiérezte belőlük a gyógynövények szagát is. Megpróbáltunk meditálni is párszor, de ahhoz túl izgatottak voltunk.

Az indulás napján mindketten elcsomagoltuk a nepáli bolttól kapott ruháinkat, kiegészítőinket. A repülőt túléltem, bár sosem lesz a kedvencem, a felszállás és a leszállás elég ijesztő. Nepál maga gyönyörű volt, a szállásunk igazgatója pedig félig magyar, szóval kaptunk némi kedvezményt az étkezésre, és néha el is csevegett velünk.

Megnéztünk néhány nevezetességet, ellátogattunk a Churia-hegységbe, kipróbáltuk a termálvizes források zömét, szétnéztünk a turkesztáni gleccsereknél. Elzarándokoltunk pár fontosabb szent helyre is, nagyon érdekes volt megfigyelni az itteniek viselkedését ezekben a templomokban. Megismerkedtem egy nepáli fiúval is, akivel elég sokat beszélgettünk az út során, vallásról, istenekről, a szokásaikról. Mikor meg akartam borzolni a haját, összevont szemöldökkel hátra hőkölt, aztán rájött, hogy én nem tudhattam, ezért elmagyarázta: az ő kultúrájukban a fej szent, sérthetetlen és érinthetetlen dolog.

Azt is elmesélte, hogy náluk holdhónap van, ezért mindig más napra esnek az ünnepeik. Mondtam, hogy nálunk is van néha ilyen, de csak pár nap csúszást jelent általában. Megosztottam vele azt is, hogy az én kedvenc ünnepem az egyik dicső nemzeti ünnepünk, Szent István király államalapításának augusztus huszadikai tűzijátéka. Nem mintha tobzódnának bennem a nacionalista érzelmek, de a tüzeskedést mindig is szerettem, pláne amikor ilyen nagy felhajtás van körülötte. Nagy tömeg, lelkes sürgölődés, izgatottság.

Mesélte Vijaynak (mert így hívták a fiút) a nepáli boltos alapozásomról is, hogy milyen csuda dolgokat rendeltem a weboldalról, és kiderült, hogy az ő nagyapja, aki szintén nepáli, hallott már róla, és ő is állítja, hogy teljesen hiteles az egész. Mikor megmutattam neki a boltból rendelt karkötőmet, szinte meghatódott, azt mondta, érződik belőle a vallásos elragadottság. Boldognak éreztem magam, mert ismét megbizonyosodhattam arról, hogy ezek a holmik tényleg azt adják, amit ígérnek róluk.

Megfogadtam Vijaynak, hogy megváltoztatom az életemet, egy kicsit a hit felé terelem, hogy jobb emberré válhassak, mert országának példája nagyon motiválóan hatott rám.

A közösség sorsa fölülírta az egyéni sorsot; éppen az ellenkezője történt a buddhizmusban és a hinduizmusban, mint a kereszténységben. És ez nekem nagyon tetszett, hogy a vallási közösség úgy működött, szervesen, mint egy test. Egy egészséges, kimunkált test.

Nem hittem volna, hogy egy nepáli kisbolt és Nepál így megváltoztatja a személyiségemet és a sorsomat, de úgy tűnik, egy teljesen új kezdetet jelentett nekem.