Sokaknak jöhetnek, és jönnek is bukkanók, akadályok az életében, de a legfőbb kérdés ezzel kapcsolatban az, hogy hogyan tudunk átlendülni ezeken. Vannak, akik könnyedén túlteszik magukat a problémákon, szinte csak megrázzák magukat, és már mennek is tovább. Mások ezzel szemben letargiába, depresszióba süllyednek, netán még függőségeket is magukra szednek. Ez utóbbinak a leginkább „közkedvelt” fajtája az alkoholizmus, ami Magyarországon már-már népbetegségnek mondható, és nincs olyan társadalmi réteg, amelyik ne lenne benne érintett. Tény hogy minél alacsonyabb színvonalon, minél rosszabb körülmények között él valaki, annál nagyobb az esélye, hogy alkoholistává váljon. De azért a tehetősek között is akadnak szép számmal olyanok, akik többet nézik a pohár fenekét a kelleténél. Az én nagyszerű főnököm is ebbe a csapdába esett, és ha nem találtam volna meg annak a klinikának a weboldalát, ahol többek között Petke Zsolt doktor is közreműködik, akkor valószínűleg hamar le kellett volna mondanunk róla, és a reményről, hogy egyszer felépül.

Egy kisebb, de igen jól menő szálloda büszke recepciósa vagyok, aki mindig igyekszik őszinte és lelkiismeretes lenni. Olyan szerepet töltök be, mint egy központi információs felület, nem csak a vendégek, de a munkatársaim számára is. Rajtam keresztül kommunikál sokszor a konyhai és a szobaszemélyzet, és a tulajdonos igazgató is általában velem konzultál mindenről először. Szerintem ebből kiderült, hogy fontos embernek érzem magam, aki szereti a munkáját, és aki azon ritka egyedek közé tartozik, akit mindenki más is kedvel. Éppen ezért volt különösen fájó, amikor az igazgató elkezdett belesüppedni az alkoholizmusba, hiszen ha ő kiesik, akkor összeomlik az egész rendszer. Hallottam pletykákat, hogy miért döntött úgy, hogy az italban keresi a vigaszt, de ezeket most inkább nem írnám le, nem vagyok egy pletykás típus. Azt viszont a fejembe vettem, hogy feltétlenül megpróbálok neki segíteni kievickélni ebből az állapotból!

Sajnos az alkoholistákra jellemző egyfajta makacsság, és a tagadás, minden áron. Pontosan tudják magukról, hogy milyen állapotban vannak, de szégyellik, és nem hajlandóak elismerni, sőt, meg is sértődnek rajta, ha valaki szóvá teszi nekik, szembesíti őket a tényekkel. De úgy gondoltam, hogy ha már kész segítséggel keresem meg, akkor talán nagyobb hajlandóságot mutat a változásra, és nem hajt el egyből melegebb éghajlatra. Szóval a szabadidőmben nekiálltam kezelő központokat, addiktológiai klinikákat keresni, és így akadtam nyomára annak az intézmények is, amit fentebb már emlegettem. Itt játszik vezető szerepet dr. Petke Zsolt, aki az ország egyik legjobb addiktológus szaktekintélye, és ha valakitől, akkor tőle lehet remélni, hogy helyrepofozza. Mindemellett ennek a vállalkozásnak a kezelése nem tart hónapokig, mindössze 28 nap alatt sikeresen kihozzák a hozzájuk fordulókat az alkoholizmus mélyéről. Természetesen utókezelések is szükségesek lehetnek, de mindebben a doktor segítségére vannak a korábbi páciensek és addiktológiai konzultánsok is, akik szintén maguk is felépülők.

Ilyen felkészültséggel már sokkal bátrabban kerestem fel az igazgatót, és mindamellett, hogy teljes tisztelettel az aggodalmamat fejeztem ki, figyelmébe ajánlottam ezt a klinikát is. Ez számára a tökéletes megoldás, hiszen jó esélye lenne meggyógyulni, és ha valakinek, akkor neki biztosan beleférne anyagilag is. A főnök kicsit meglepődött ugyan, hogy vettem a bátorságot, és ilyesmivel hozakodtam elő, de azt megígérte, hogy alaposan elgondolkodik a dolgon. Továbbra is bízom a megmaradt ítélőképességében, és őszintén remélem, hogy nem kell tőle emiatt búcsút intenünk.