Hivatalosan is kijelenthetem, hogy megfelelő szállást nehezebb találni, mint megfelelő lakást, vagy albérletet. A minap két barátnőmmel leültünk, hogy végre lefoglaljuk a tervezett fesztivál napjára a szállást. Mind ez a várva vált időpont előtt tíz hónappal volt, ki hitte volna, hogy már így is késésben voltunk.

Hiszen a fiatalok, ha buliról van szó, még inkább felelősségteljesebbek, mint egy negyven éves háziasszony.  Komoly tervezéseket visznek végbe, és a legköltséghatékonyabban szervezik meg a vakáció napjait. Tehát ott vagy, hogy fesztivál jegyed van, de szállásod nincs. Persze ha elpanaszolod ismerősödnek, ő csak legyint, hogy annyi van, biztos találsz majd egy visszafogottabb szobát. Kár, hogy mégsem ez a helyzet.

Mert nem arról van szó, hogy hatalmas igényekkel rendelkeznek a fiatalok. Egyszerűen csak szükségük van a kikapcsolódásra bármi áron. Ez az egyetlen motiváció, ami a tanulás sikerességét befolyásolja.

Épp ezt ecseteltem Édesanyámnak, míg ő éppen az esküvői videók válogatásában volt elmerülve, mire eszembe jutott valami.

Tavaly volt édesanyámék esküvője, ahol csodás volt a hangulat. Főleg a helyszín volt az, ami elképesztően minőségivé tette a rendezvényt, de persze nem a hagyományos értelemben, hiszen az egyáltalán nem rájuk vallana. Az esemény egy kempingben volt megrendezve, ahol egy csodás, hatalmas, fehér sátrat állítottunk fel, és mivel szuper időt fogtunk ki, talán a nyár legmelegebb napját, így nagyon jól esett, hogy nem egy bezárt teremben kellett lennünk. Ráadásul maga kemping egy tó partján fekszik, így a bátrabbak és bevállalósabbak egy kis fürdőzéssel is lehűthették magukat.

Ahogy néztem a videót, teljesen felrémlett bennem, hogy milyen fantasztikusan éreztük magunkat ezen a jeles napon. A Videós annyira profi volt és annyira profi módon vissza tudta adni filmen a hangulatot, hogy szinte újra át tudtam élni minden ott megélt pillanatot, ami rögzítve lett. És mivel akkor is fantasztikusan csodás volt minden, ráadásul ez az említett kemping közel van a mostani úti célunkhoz is, hirtelen bevillant, hogy oda kellene mennünk sátorozni.

Mi is lehetne nagyobb kaland, mint sátorozni egyet? Kint a természetben, tiszta levegővel körbevéve. Mert természetesen nem a fesztivál által biztosított sátrakra gondoltam, annyira kalandvágyó még én sem vagyok. De kint a szabadban egyszerre lelsz békére, és próbálsz ki valami újat és izgalmasat. Tehát felvetettem az ötletet a két barátnőmnek is. Legnagyobb meglepetésemre, de támogatták az ötletet, hiszen ők is ott voltak anyáék esküvőjén és ők is emlékeztek, milyen szuper volt akkor.

A lelkesedésem mellett tele voltam kételyekkel. Mennyire biztonságos? Milyen felszerelésre van szükségünk? Hogyan oldjuk meg utazást? És még száz egyéb apró kérdés. Aztán félretettem a kételyeimet. Hiszen az utazás pont erről szól, hogy egy minimális tervezést leszámítva átadod magad a spontaneitásnak, és kiélvezed a szabad perceidet. Ugyan úgy, ahogyan édesanyám akkor belevágott egy új életbe egy új társsal, most én is belevágok egy új kalandba, és ha csak fele annyira fog jól sikerülni, mint anyámék házassága, már nem lehet egy szó panaszom sem.