Szerencsésnek mondhatom magam, mert elég sok helyről vannak barátaim. Élnek néhányan külföldön különböző kultúrákban, és belföldön szerte az országban. Egyikük története ez most.

Az illető nagyravágyó álmai és tervei ellenére még sosem élt nagyvárosban, csak épp akkora helyen, ahol még pont annyian élnek, hogy mindenki ismerősként köszöntse a másikat. Az egyik ilyen terve épp azt szolgálta volna, hogy fizikailag kicsit kiszakadhasson ebből a környezetből, és a maga útját járja. Ekkor keresett fel engem.

Imádja ugyanis a motorokat! Ekkorra sikerült összegyűjtenie a szükséges pénzt ahhoz, hogy végre letehesse a megfelelő motoros jogosítványt. Az ötlet úgy szólt, hogy feljön Budapestre, mert „ha ott tud majd motorozni, akkor bárhol”. Megkért, hogy keressek neki valami olyan szállást, amit hosszabb időre kiadnak nem túl drágán. Kerestem mindenféle módon ilyet, de elég nehéz feladatnak minősült. Végül eszembe jutott, hogy mostanában úgyis nagyon felkapott a komplett lakás vagy egy lakrész kiadása szállás gyanánt, ezért ilyeneket kezdtem el nézni. Találtam is egyet kicsit kijjebb a belvárostól. Azért azt választottam, mert nagyon vagány stílusúnak tűnt a képek alapján. De sokkal több volt benne, mint először gondoltam!

A fővárosba érve, barátunknak kicsit inába szállt a bátorsága… A szállás kulcsát instrukciók alapján megtalálta a postaládába rejtett széfben, a tulaj később tudta csak meglátogatni. És akkor belépett a lakásba! Azt mondta, olyan volt, mintha csak azért csinálta volna ezt valaki, hogy személy szerint neki akarjon jót tenni vele. A falon mindenfelé motoros tájképek, motoros felvonulásokat mutató fotók, motoros városi létképek…mindenhol motorokkal kapcsolatos dolgokat talált. Mire végignézte az összeset, a tulajdonos is megérkezett. Barátunk kissé meglepődött, amikor egy fehér szakállas, jóval az elképzelthez mérten is idősebb férfi jelent meg az ajtóban.

Miután minden fontosabb szállással kapcsolatos tudnivalót megosztottak egymással, az idősebb férfi nem tudta nem észrevenni, hogy ez a fiatalember leragadt a képeknél. A fehér szakállas férfi titkon várta, hogy olyan vendégre akadjon, aki kíváncsi a történetére, így szóba elegyedtek a motorokról is. Mint tudjuk, a motoros jogosítvány megszerzése volt a cél, habár a főváros kissé eltántorító tud lenni néha. Szerencsére a tulajdonos tudott néhány olyan saját történetet, ami visszahozta barátunk kedvét a motorozáshoz! Elmesélte neki, hogy anno ő is nagyra törő álmokkal vágott neki a motoros jogosítvány megszerzésének, mivel legnagyobb vágya az volt, hogy egy olyan helyen éljen, ami messze van mindentől, és így csak motorral tudjon megközelíteni bármit. A jogosítványt neki is nehéz volt megszereznie, de nem a nagyvárosi forgalom miatt, emiatt nem kell aggódnia! A probléma az volt, hogy folyton a célon járt az esze, és nem az odavezető úton. Micsoda tanulság!

A jogosítványon túl azért a márkákról és típusokról is esett szó. A vendég megtudta, hogy jogosítványt aszerint kell választania, hogy milyen nagyságú vagy típusú motort szeretne vezetni. Vagy…választhatja a korlátlan verziót is, amit ha letesz, bármit elvezethet. Összeszedtek néhány szabályt, amire kezdőként mindenképp figyelnie kellett, hogy könnyebben boldoguljon az oktatáson. És kapott még egy jó tanácsot: ha sikeresen megszerezte a jogosítványt, ne kapkodjon az álmok eléréséért, hiszen már a belépő meg lesz hozzá; inkább legyen felkészült, és tervezze meg pontosan, hogy mit akar. Kiderült, hogy a férfi útközben jött rá, hogy valójában mit várt a nagy kalandtól: baráti társaságot, aminek aztán a feleségét is köszönhette. Azért fontos legalább nagyjából tudni, hogy mit vár az ember a motorozástól, mert akkor csak addig megy el az úton, ameddig kell.

A szállásadó javaslatára azt már tudta, hol kell utána néznie ezeknek a dolgoknak, és felkészültebbnek érezte magát, mint eddig valaha. A falakon lévő képek pedig egész idő alatt segítették az úton. Jobb és ideálisabb szállást nem is találhattunk volna!