Ha valaki panziót üzemeltet, akkor rengeteg emberrel találkozik napi szinten. Amint elkezdtem dolgozni, mindig is a vendéglátásban dolgoztam. Voltam pincér, szobaasszony és szállodai recepciós is. Mindegyik beosztásban szerettem dolgozni, de a nagy vágyam mindig is az volt, hogy egyszer nyithassak egy kicsi, családias panziót, ahol a megszálló vendégek otthonosan érzik magukat, olyannyira, mintha csak egy barátjuknál lennének látogatóban.

Három éve valósult meg az álmom, mikor a férjemmel megnyitottuk a kis panziónkat. Eleinte még elég kevés vendégünk volt, de az évek során egyre népszerűbbé váltunk, és abban reménykedünk, hogy ez a tendencia a későbbiekben is folytatódni fog. A vendégeinktől is mindig rengeteg visszajelzést kapunk, hála az égnek legtöbbször pozitív dolgokat mondanak, de én a negatívabb hangvételű megjegyzéseknek is örülni szoktam, mert legalább tudom, hogy miben kellene még fejlődnünk.

Arra már rájöttem az évek során, hogy az idősebb korosztály szívesen lakik nálunk, mert őket nem zavarja, sőt, még imponál is nekik, hogy a férjem és én közvetlenek vagyunk velük és szívesen töltünk velük időt. Szoktunk esténként beszélgetni a vendégekkel egy tea mellett, vagy mondjuk kártyázni velük, de mindez a fiataloknak nem tetszik. Amikor megkérdeztünk huszonéves vendégeket, hogy szeretnének-e este kártyázni velünk, úgy néztek ránk, mintha egy másik bolygóról jöttem volna. Sebaj, ezek a generációs különbségek.

Sok olyan vendégünk van, akik már többször is megszálltak nálunk, de mindig vannak új emberek is. Legutóbb a hétvégét egy szimpatikus, ötvenes házaspár töltötte nálunk. Látszott rajtuk, hogy adnak a külsőségekre, mert mindketten jól öltözöttek voltak és a nő mindig mikor láttam, nagyon szép ékszereket viselt. Miután elutaztak és mentem kitakarítani a szobájukat, észrevettem, hogy a szekrényben maradt a hölgy bőrből készült, elegáns ékszerdoboza. Természetesen nem néztem bele, hiszen fontosnak tartom mások magántulajdonának a tiszteletben tartását, de azt első ránézésre meg tudtam állapítani, hogy ez egy ékszerdoboz. Kislány koromban nekem is volt egy hasonló ékszerdobozom, ami persze nem bőrből készült és nem volt ennyire szép, de akkoriban nagyon szerettem.

Az volt az első gondolatom, hogy mindenképpen értesíteni szeretném a párt, hogy itt maradt az ékszerdoboz. Azt nem tudtam, hogy vannak-e benne ékszerek is, mivel nem néztem bele, de azt mindenképpen feltételeztem, hogy a hölgynek hiányozna a fésülködő asztaláról, vagy éppen a fürdőszobájából ez a tárgy. Szerencsére a bejelentkezésnél el szoktuk kérni a szálló vendégek telefonszámát is, így aztán egyből fel is hívtam őket, hátha még vissza tudnak fordulni az ékszerdobozért. Amikor a telefonból meg tudták, hogy itt maradt a doboz, milliószor megköszönték nekem, hogy szóltam róla és mondták, hogy egyből vissza is fordulnak érte. Miután visszaértek, odaadtam nekik a tárgyat, és mint kiderült, nem csak magának a doboznak volt nagy jelentősége a hölgy számára, (noha eléggé a szívéhez nőtt az is), hanem mert benne volt a dédnagymamája fülbevalója. Azt mondjuk nem értettem, hogy miért hoztak el egy ilyen családi ereklyét az üdülésre, de hát ahány ház, annyi szokás.

Mielőtt elindultak volna, azt még gyorsan megkérdeztem a pártól, hogy hol vették az ékszerdobozt. Őszintén szólva minél tovább nézegettem, nekem is annál inkább megtetszett, és azon gondolkodtam, hogy az én ékszereim is jól mutatnának egy ilyen, vagy éppen ehhez hasonló tárolóban. Készségesek voltak és leírták egy papírra annak a honlapnak a címét, ahonnan megrendelték, és miután elmentek, az volt az első dolgom, hogy megnyitottam azt az oldalt és megnéztem az ékszerdoboz választékot. Szebbnél szebb darabokat árulnak! Azt hiszem már most tudom, hogy mit fogok kérni a születésnapomra!